Miért NEM tudom beosztani a zsebpénzem? – Egy 12 éves kislány vallomása

A zsebpénz titkai, amit a szülők sosem érthetnek meg
Minden 12 éves kislány életében elérkezik a pillanat, amikor a szülei úgy döntenek, hogy zsebpénzt kap. Az egész olyan izgalmas, mint egy titkos küldetés. „Ez most az én pénzem, amit csak én költhetek el!” – hangzik el a fejemben, miközben a kézbe vett összeg új világokat nyit meg. Az első pár hét csodálatos, tele vásárlásokkal, cukorkahegyekkel és gyorséttermekkel. Azonban van egy nagy probléma: nem tudom, hogyan kell beosztani.

Miért nem érti anyu és apu?
Minden hónapban, amikor anyu és apu rákérdeznek, hogy „Hogy állsz a pénzeddel?”, mindig azt válaszolom: „Jól, teljesen jól!” De valójában? A zsebpénzem gyorsan elillan, mintha varázslat történt volna. Ráadásul mindig jönnek a kérdések: „Miért költöttél el minden pénzt már két nap alatt?” Hát… ez egy nehéz kérdés. Elmondom nekik, hogy minden egyes dolog, amit vettem, egy életelem, amit azonnal meg kellett szereznem, például egy szuper új lego – a játékboltban, ami csak most volt kapható. Azonban, bár a szándékom jó, a pénz sajnos nem tart örökké.

Hogyan költöm el a zsebpénzem? A titok
Nos, az igazság az, hogy a zsebpénz elköltése egy művészet. Amikor megkapom, mindent azonnal meg akarok venni, hogy legyenek új dolgaim, amikkel dicsekedhetek. De van, amikor hirtelen belép a „végzetes pillanat” – a vágy, hogy valami tényleg nagyon szükségeset vegyek, mint egy új táska, amit már láttam a legjobb barátnőm vállán. És bár apu mondja, hogy „minden pénzre szükség van”, nekem mindegy, mert úgy érzem, hogy most van itt az idő, hogy egy kicsit kényeztessem magam.

Miért is kellene beosztani?
De most jön a legnagyobb kérdés: miért is nem tudom beosztani? Talán azért, mert a pénz nem ugyanazt jelenti nekem, mint apukámnak, aki éveken át gyűjtötte a megtakarításait. Az én világomban a pénz gyorsan elillan, és ha éppen egy új édesség árverésre kerül, hát... ki tudna ellenállni? De most, hogy végre megértettem, mi is az a pénz, próbálok jobban odafigyelni, és talán legközelebb, ha anyu és apu rákérdeznek, akkor már én leszek az, aki azt mondja: „Teljesen jól beosztom!”