A fizetőeszköz fejlődése (pénz)

A bartercsere, az ajándékgazdaság és a kölcsönös adósságok régi időkre vezethetők vissza, de nem egyértelmű, hogy a barter valaha is általánosan elfogadott gazdasági módszer lett volna. A régi társadalmakban a barterálták általában idegenek vagy potenciális ellenségek közötti egyszeri aktus volt. A fizetőeszközök, különösen az árupénzek, több civilizációban függetlenül megjelentek. A mezopotámiai sékel eredetileg súlyegység volt, és már az i. e. 3000 körüli évekből ismert. Amerikában, Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában is használtak különböző kagylókat, ékszereket, fémeket pénzként.
A lydiaiak voltak az elsők, akik arany- és ezüstpénzeket használtak, amelyeket i. e. 650 és 600 között verhettek. Az áruk mennyiségének növekedésével egyre inkább felmerült az igény a pénz mennyiségének növelésére. Ez vezetett az elismervények, például a váltók elterjedéséhez, amelyeket a kereskedők adtak az árukért cserébe, és amelyeket aztán az áruk korábbi tulajdonosai pénz helyett továbbadhattak.

A papírpénz először Kínában jelent meg a Szung-dinasztia idején, előzményei pedig a váltókban keresendők, amelyeket már a 7. században alkalmaztak.

Európában a papírpénzről a Kínából hazatért utazók, Rubruk és Marco Polo számoltak be a 13. században. Az első európai bankjegyeket 1661-ben Svédországban vezették be. Később kialakultak az aranystandardon alapuló pénzügyi rendszerek, ahol a bankjegyek előre meghatározott arányban átválthatók voltak nemesfém érmékre.

Az 1944-es Bretton Woods-i konferencia eredményeként létrejött nemzetközi pénzügyi rendszerben a nyugati országok az amerikai dollárhoz rögzítették valutájuk értékét, amihez az amerikai dollár aranyban volt meghatározva. Az átválthatóság azonban idővel áttételessé vált, és 1971-ben az amerikai kormányzat eltörölte a dollár aranyhoz kötését.

Ma már néhány nyugati országban egyre népszerűbb a pénz nélküli élet kipróbálása.

A legelterjedtebb meghatározása szerint a pénz az azonnal felhasználható csere- és fizetési eszköz, melyet áruvásárlásra és adósságok kifizetésére használnak. Az eredeti formában általában árupénz volt, ami önálló értékkel bírt, és főleg nemesfémekből készült érméket jelentett. A modern pénz inkább hitelpénz, mely az emberek bizalmi egyezményén alapul, és fizikai értéke csak szimbolikus. A pénz lehet törvényes fizetési eszköz is, amit az állam törvényileg garantál.

A pénz különböző nyelvekben más-más elnevezéssel rendelkezik. A szláv eredetű "pénz" szó több szláv nyelvben megtalálható, de eredete a német Pfennig szó 8. századi előzményéből származik. A görög nyelvben a pénzre az "νόμισμα" (nomiszma vagy numiszma) szó használatos, ami a "νομίζω" (nomizo - "gondolni") és "νόμος" (nomosz - "törvény") szavakból származik. A latin eredetű "monetáris" kifejezés az i. e. 269-ben Rómában vert első denariustól származik.

A pénz különböző megjelenési formákban létezik, például bankjegyek, érmék, számlapénz, elektronikus pénz és digitális jegybankpénz formájában. A bankjegyek és érmék közötti különbségtétel lehet a nemesfémre való átválthatóság, illetve a hitelpénz vagy önálló értékű árupénz jellege alapján. A monetáris aggregátumok vizsgálata során a közgazdaságtan különbséget tesz a pénzkínálat különböző formái között aszerint, hogy milyen gyorsan tehetők készpénzzé.